Neurodiverz emberek hajlamosak hamarabb segíteni és kevésbé hat rájuk a “járókelő effektus”

#neurodiverzitás #szociálpszichológia #asd #adhd #audhd

A járókelő-effektus a szociálpszichológiai elnevezése annak a jelenségnek, hogy minél többen tudnának segíteni egy rászorulónak, annál kisebb az esélye, hogy segít neki valaki.

A járókelő effektus (bystander effect) akkor fordul elő, amikor sok ember van jelen egy helyzetben, és ez csökkenti az egyéni felelősségérzetet, így kevesebben lépnek közbe. Neurodivergens emberek esetében azonban ez a hatás gyakran kevésbé érvényesül, vagy másképp működik, és ennek több oka lehet:

1. Több figyelem a részletekre:

Neurodivergens személyek, például autizmus-spektrum zavarral élők, gyakran intenzívebben figyelnek a környezetükre és a részletekre, így nehezebben hagyják figyelmen kívül a problémákat.

2. Különböző társas szignálok értelmezése: Számukra eltérő lehet a társas szignálok értelmezése, így kevésbé hajlamosak elmerülni a csoportnyomás hatásában, vagy jobban felismerhetik, ha valami nincs rendben.

3. Függőség a saját belső szabályaiktól:

Sok neurodivergens ember inkább a saját értékrendjük szerint cselekszik, nem pedig a többség vagy a társadalmi elvárások szerint.

4. Társas támogatás és érzékenység:

Néhány neurodivergens személy lehet, hogy kevésbé érzi magát komfortosan nagyobb csoportban, ez nem a passzivitásukból származik, hanem inkább a környezethez való viszonyból.

Összességében tehát, a járókelő effektus kevésbé hat rájuk, mert a figyelmesebb környezeti érzékelésük és eltérő társas értelmezéseiku miatt másképp reagálnak a helyzetekre. Ez lehetőséget ad arra is, hogy nehezebben esnek be a csoportnyomás hatása alá, és így több esetben tudnak közbelépni vagy segíteni.