A neurodiverzitás – például az autizmus, az ADHD vagy a tanulási különbségek – önmagában nem betegség, mégis fokozott mentális terheléssel járhat. A pszichoterápia segíthet az önértékelés erősítésében, a szorongás és a depresszív tünetek csökkentésében, valamint a mindennapi nehézségekhez illeszkedő megküzdési stratégiák kialakításában. Kiemelten hasznosak lehetnek a kognitív viselkedésterápiás, sématerápiás vagy elfogadás- és elköteleződés-alapú (ACT) megközelítések, ha a szakember neurodiverzitás-barát szemlélettel dolgozik, és nem a „normalizálásra”, hanem az erőforrások kibontakoztatására törekszik.

A test-alapú módszerek – például a jóga, légzőgyakorlatok, mindfulness vagy szenzoros szabályozást támogató technikák – segíthetnek az idegrendszer megnyugtatásában, a túlterheltség és a feszültség csökkentésében. Az önismereti csoportok és neurodivergens közösségek biztonságos teret adnak a tapasztalatok megosztására, a szégyen és izoláció oldására, valamint a saját működés jobb megértésére. Hasznos lehet még a strukturált napirend, a rugalmas munkakörnyezet, a támogató kapcsolatok ápolása, illetve a pszichoedukáció, amely segít megérteni az egyéni szükségleteket és határokat.