Marsha Linehan emlékére – Egy női életút a zárt osztálytól a dialektikus viselkedésterápiáig
Egy pszichiátriai osztály zongorájánál ülve egy tizenhét éves lány megfogadta magának, hogy ha egyszer kijut abból a szenvedésből, amelyben akkor élt, másoknak is segít majd megtalálni a kiutat.
A lányt Marsha Linehannek hívták. Két évet töltött pszichiátriai kórházban. Évtizedekkel később a világ a dialektikus viselkedésterápia (DBT) kidolgozójaként ismerte meg. Idén november 10-én, 83 éves korában hunyt el.
Pszichológus nőként különösen megérint az életútjában, hogy a fiatal lány, akiről egykor mások írtak kórházi feljegyzéseket, később kutatóként maga tett fel kérdéseket arról, hogyan lehet segíteni azokon, akiknek a szenvedése tartós és nehezen enyhíthető. Első randomizált vizsgálatát 1991-ben publikálta. Eredményei hozzájárultak ahhoz, hogy a borderline személyiségzavarral élők terápiás lehetőségeiről másként gondolkodjon a szakma.

Marsha M. Linehan (1943–2026), a dialektikus viselkedésterápia kidolgozója. Évkönyvi portré, The Loyolan, 1968. Forrás: Wikimedia Commons.
A DBT egyik alapgondolata, hogy az elfogadás és a változás egyszerre kaphat helyet a terápiában. Komolyan vehetjük, mennyire nehéz valakinek most, és közben együtt kereshetjük, mitől válhatnak elviselhetőbbé a következő percek, órák, napok. Ehhez a DBT konkrét készségeket tanít, például az érzelmek szabályozására, a krízishelyzetek átvészelésére és arra, hogyan kérjünk segítséget vagy húzzunk határt a kapcsolatainkban.
Linehan története számomra arról is szól, hogy a saját élménynek lehet helye a gyógyulásban és a gyógyító munkában is. A saját történetünk megértése segíthet abban, hogy kevesebb szégyennel és több együttérzéssel forduljunk önmagunk felé. Szakemberként a feldolgozott tapasztalat érzékenyebbé tehet arra, hogy meghalljuk azt is, amit valaki még alig tud szavakba önteni. A szakmai önreflexió pedig segít észrevenni, hol ér véget a mi történetünk, és mit kell még megértenünk a másik emberéből.
Linehan a saját tapasztalataiból is merített, miközben a módszerét évtizedeken át fejlesztette és kutatta. Memoárjának címe, Building a Life Worth Living, a terápia céljáról is sokat mond. Krízisben néha a következő órát kell átvészelni. Hosszabb távon annak a kérdésnek is helye van, hogy mitől érezheti valaki újra a sajátjának az életét, és mi az, amiért érdemes benne maradnia.
Marsha Linehan emlékére.
Filep Orsolya Veronika, klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus