Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborúról?

#háború #oroszukránháború #krízis #mentálisegészség #gyermeklélektan #szülőgyerekkapcsolat #pszichológia

Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a nehéz témákról?

Amikor bármilyen nehéz témáról beszélgetünk gyerekekkel, akkor érdemes egy lehetőleg nyugodt és érzelmileg biztonságos légkörben megejteni a beszélgetést. A legfontosabb mindig a felnőtt és gyermek közötti kapcsolat biztonságának a megőrzése. Érdemes megvárnunk, amíg a gyermek szeretne kapcsolódni és valóban nyitott ránk, hogy valóban tudjon figyelni és kerülni azt, hogy megszakítjuk egy elmélyültebb tevékenységét, játékát azzal, hogy most azonnal szeretnénk vele beszélgetni. Általában azért van egy napi ritmus a családok, gyerekek életében, ezért felnőttként tudhatjuk, hogy milyen időszakokban tud jobban figyelni egy nehezebb témára a gyermekünk. A beszélgetés során tényszerűen, egyszerű, számára érthető módon lehet elmondani, hogy milyen fontosabb témáról szeretnénk vele beszélgetni. Lehet segíteni kérdésekkel a beszélgetést az aktuális téma mentén, pl. hogy ő mit tud már az adott témáról, milyen ismeretei vannak, kitől, hol, miket hallott korábban. 

Hogyan beszéljünk a gyerekekkel háborúról?

Általánosságban a gyerekek jól értik, hogy emberek között előfordulnak konfliktusok, értik a konfliktusok lényegét, hiszen kicsi koruk óta folyamatosan tanítjuk nekik a szociális közegekben. Tudják, hogy miről szól két gyermek között a veszekedés, vita, tisztában vannak a tulajdonjogokkal, tudják, hogy "az enyém" "a tiéd" "az övé" mit jelent és rengeteget hallják a felnőttektől, hogy a sérelmeket hogyan érdemes kezelni. Tehát ők ezt értik.

Elmondhatjuk a gyerekeknek, hogy ugyanúgy, mint a gyerekek között is előfordulnak konfliktusok, így a felnőttek között is. Például egy terület vagy más erőforrások miatt felnőttek is konfliktusba szoktak kerülni. Sajnos vannak olyan felnőttek, akik úgy gondolják, hogy erővel, fegyveres támadásokkal tudják kezelni a konfliktusokat. Elmondhatjuk, hogy azért sokan a felnőttek közül, akik konfliktus kezelésben gyakorlottabbak, ők béketárgyalásokkal igyekeznek rendezni ezeket. Most a két ország - Oroszország és Ukrajna háborúja során is vannak folyamatos béketárgyalások. 

Azt szoktuk mondani, hogy a gyerekeknek joga van tudni, hogy a közeli országokban háború zajlik és joguk van tudni, hogy érzelmileg az minket felnőtteket hogyan érint. Azért fontos szavakkal is elmondanunk neki, mert a gyerekek érzik és érzékelik, hogy a felnőttek körülöttük miben vannak, feszültebbek vagy nehéz érzelmeket élnek át és fontos tudniuk, hogy nem ők okozzák ezt bennünk, ezzel oldjuk az esetleges félelmeiket, szorongásukat, bűntudatukat. 

Mit célszerű elmondani és mit tanácsos elkerülni?

Érdemes tényszerűen kommunikálnunk és csak arról beszélni, ami a gyereket valóban érdekli, és legfőképpen addig a határig, amíg elbírja a szavainkat, és annyi ideig, amíg bír illetve amíg szívesen beszélget velünk. Persze ehhez nagyon fontos tudni, hogy hol vannak a gyermek határai, hol vannak a szülő határai és amint úgy érezzük, hogy feszültek leszünk vagy a gyerek lesz feszült, kilép a helyzetből, nem figyel, akkor valószínűleg átlépünk egy olyan határt, amire nem voltunk mi felnőttek felkészülve vagy a gyermek számára már megterhelő. Ilyenkor érdemes lezárni a beszélgetést, például azzal, hogy ezt majd később együtt megnézzük az interneten, átgondolom és utánaolvasok ahhoz, hogy tudjak rá válaszolni. Mindenképpen nyugtassuk meg a gyermeket. 

Hogyan védhetjük meg őket a felesleges szorongástól?

A gyerekek mindenhez kapcsolódnak, a felnőttek érzelmeihez főleg, rákapcsolódik a szülő, a pedagógus szorongására, bűntudatára, félelmére ugyanúgy, mint a szeretetre vagy pozitív érzelemre. Ezért felnőttként az önismereti munka minden feszültséget keltő helyzetben, így jelenleg a háborúhoz való hozzáállásunk tisztázása is elsődleges szempont, ha gyerekekkel foglalkozunk. Több türelemre van szükség minden szinten, hiszen előfordulhat, hogy a gyermekünk rosszabbul, a megszokottól eltérő módon viselkedik vagy regressziós tünetekkel működik ezekben az időkben. Nekünk felnőtteknek a feladatunk, hogy a saját mentális állapotunk mellett törődjünk a gyerekekével is. Ha máshogy nem vagyunk éppen képesek rá, akkor elég lehet annyi is, hogy több türelemmel álljunk hozzájuk és magunkhoz is. Amikor egy visszaesést tapasztalunk a gyermekek működésében pl. éjszaka újra bepisil a már szobatiszta kisgyermek, vagy tapadósabb, sírósabb a gyerekünk, többet kérdez a kiskamasz, tudjuk azt hová tenni magunkban.

Előfordulhatnak a gyerekeknél éjszakai rossz álmok, dolgozik bennük is a kollektív tudattalan, ezekre nekünk felnőttként érdemes felkészülnünk.

Hogyan készíthetjük fel őket az esetleges következményekre?

Fontos lenne a fokozatosság, de óhatatlan, hogy nagyobb mennyiségben hallanak a gyerekek is információkat, tudnak a menekültekről, arról, hogy vannak emberek, családok, akik otthagytak mindent a hátuk mögött és olyanok is vannak, akik ottmaradtak. Érdemes kérdésekkel feltérképezni, hogy nekik milyen ötleteik vannak az esetleges következményekkel kapcsolatban, segíthetjük kérdésekkel, közös ötleteléssel őket, hogy valamennyi kontrollt érezzenek, megéljenek a helyzet felett. Maga a kreatív gondolkozás és közös ötletelés is feszültség és szorongásoldó lehet. Persze mindezt úgy, hogy érezzék a gyerekek és biztosítsuk arról őket, nekünk felnőtteknek is vannak terveink. Amennyire lehet átgondolt stratégiáink arra vonatkozóan, mit fogunk tenni, ha változna az élethelyzetünk.

Milyen a megfelelő kommunikáció  a gyerekek életkorának tekintetbe vételével?

Az egészen kicsi gyerekek még nem tudják úgy verbalizálni a félelmeiket, szorongásaikat, a nagyobbak már 5-6 éves kortól és érdeklődési körtől függően érdeklődnek, a saját szavaikkal és tudásanyagukkal kérdeznek. Mindig az ő szintjüknek megfelelő válaszokkal tudunk segíteni. A kicsikkel játékon, rajzon, alkotásokon, meséken, ritmusos mondókákon keresztül tudunk jobban kapcsolódni, de a nagyobbak is szívesen kifejezik az érzelmeiket művészeteken, zenén keresztül is. Nyilván egy kiskamasszal, kamasszal már egészen komoly beszélgetéseket lehet végigvinni, ha igényli.

Tanácsok szülőknek - ha nem tudják a választ, ők is szoronganak

Ha gyerekekről beszélünk, akkor mindig a felnőttekre is kell gondolnunk. Hiszen a gyermekkor valahol egy függő állapot több szempontból is. Adott egy feltétel nélküli szeretet alapú kapcsolat, amiben azért a gyerekek sokban függnek a felnőttek reakcióitól, érzelmi stabilitásuktól, gondolatviláguktól és úgy önmagában a biztonságos létük is a felnőttektől függ. Ezért ha az a kérdés, hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborúról, egyértelműen érdemes górcső alá venni, hogy mi felnőttek hogyan állunk a háború okozta bizonytalansághoz, szorongáshoz, frusztrációhoz. Mennyire szorongunk, miben jelennek meg a félelmeink, hogyan tudjuk stabilizálni magunkat mentálisan, lelkileg, hogyan tudjuk megelőzni a pánikot, szorongást, milyen segítségéket tudunk igénybe venni. Amellett, hogy mélyen és fájdalmasan együtt érzünk a háborús menekültekkel és az ott maradt emberekkel, áldozatokkal és segítünk, óhatatlanul megjelenhet a háttérben futva, akár tudattalanul egyfajta bűntudat is a felnőttekben és ugyanúgy a gyerekekben is: jogom van-e jól érezni magam, jogom van-e megélni a mindennapokat és a jelenben lenni. Érdemes önismereti szinten átdolgozni az érzelmeket, kapcsolódni számunkra fontos emberekkel, szeretteinkkel, közösségekben részt venni. Önmagában a segítségnyújtás is csökkentheti a szorongásunkat, adhat egy kontroll érzetet ebben a kontrollvesztett helyzetben, azonban mint minden segítségnyújtásnál fontos, hogy tisztában legyünk a határainkkal, hogy megelőzzük a kiégést. Érdemes minél tudatosabban segíteni, megbízható és szakmailag képzett segélyszolgálatokat segíteni akár önkéntes munkával, akár tárgyi vagy anyagi adományokkal. 

Ha tehetjük, kerüljük a túlzott szorongáskeltő híreket illetve álhíreket, minél tudatosabban álljunk a témához és megfelelő hírforrásokból tájékozódjunk. 

Meghallgatható interjú linkje: https://patria.rtvs.sk/clanky/hangado-popoludnie

Segítőszervezetek: https://atlatszo.hu/kozugy/2022/02/26/orosz-ukran-haboru-hogyan-segithetunk-a-menekuloknek/