Elidegenítésről akkor beszélünk, amikor az egyik szülő tudatosan vagy ismétlődően a másik szülő ellen hangolja a gyermeket. Ez történhet nyílt kritizálással, rosszindulatú megjegyzésekkel, a kapcsolattartás akadályozásával vagy azzal, hogy a gyereket a felnőttek konfliktusába vonják be. A gyerek ilyenkor lojalitáskonfliktusba kerül, és idővel maga is elutasítóvá válhat a másik szülővel szemben, még akkor is, ha korábban jó volt a kapcsolatuk.

A gázlángozás érzelmi manipuláció, amelynek célja, hogy a gyerek kételkedni kezdjen a saját érzéseiben, emlékeiben vagy józan ítélőképességében. Ilyenkor a szülő például letagadja a korábbi kijelentéseit, lekicsinyli a gyerek érzéseit ("túlreagálod", "ilyet nem is mondtam"), vagy saját verzióját erőlteti rá a valóságról. Hosszú távon ez aláássa a gyerek önbizalmát, és bizonytalanná teszi abban, hogy bízhat-e saját magában.

Az elidegenítés fő célja, hogy a gyerek eltávolodjon a másik szülőtől, és az egyik oldalra álljon. A gázlángozás ezzel szemben inkább a gyerek belső világát támadja: azt éri el, hogy ne bízzon a saját érzéseiben és emlékeiben. A két jelenség gyakran együtt is megjelenhet: a gyereket egyszerre hangolják a másik szülő ellen, miközben elhitetik vele, hogy rosszul emlékszik, félreérti a helyzeteket, vagy „túl érzékeny”. Mindkettő komoly érzelmi bántalmazásnak számít.

Gyanúra adhat okot, ha a gyerek hirtelen, látszólag ok nélkül elutasítóvá válik az egyik szülővel szemben, átvett, felnőttes kifejezéseket használ ("te mindig", "te soha"), vagy olyan részleteket emleget, amelyeket csak a másik szülőtől hallhatott. Jel lehet az is, ha bűntudatot érez, amikor jól érzi magát a másik szülővel, vagy fél kimondani, hogy hiányzik neki. Fontos különbséget tenni a valódi, átélt rossz tapasztalat és a kívülről sugallt, ismételt narratíva között.

A gázlángozás hosszú távon súlyosan rombolja a gyerek önértékelését és biztonságérzetét. Ha rendszeresen azt éli meg, hogy az érzéseit megkérdőjelezik vagy kinevetik, megtanulja elnyomni őket, és egyre bizonytalanabb lesz abban, hogy jól látja-e a helyzeteket. Felnőttként nehezebben fog bízni másokban, és gyakrabban kerülhet bántalmazó kapcsolatokba, mert számára ismerős lesz az a dinamika, ahol a másik fél írja át a valóságot.

Első lépésként fontos, hogy dokumentálja a gyanús helyzeteket, üzeneteket, viselkedésbeli változásokat, és lehetőség szerint kérjen szakmai segítséget (gyermekpszichológus, családterapeuta, jogi tanácsadás). A gyerekkel érdemes nyugodtan, ítélkezés nélkül beszélgetni, megerősíteni az érzéseit, és biztosítani arról, hogy mindkét szülőt szerethet. Kerülni kell a viszonttámadást és az ellen-elidegenítést, mert az tovább növeli a gyerek terhét. Súlyos esetben szükség lehet hatósági vagy bírósági lépésekre is.