A neurodiverzitás szemlélete 

A neurodiverzitás arra az elképzelésre utal, hogy a megszokottól eltérő neurológiai különbségek, mint például az autizmus spektruma, az ADHD, a diszlexia, a szenzoros integrációs zavarok, a szorongás, depresszió, a kényszerbetegség, a PTSD-t és más állapotok, az emberi agy természetes változatai. Nem pedig olyan hiányosságok vagy rendellenességek, amelyeket javítani vagy gyógyítani kell. A neurodiverzitás lehet veleszületett (például Autizmus spektrum zavar), vagy szerzett (például traumás agyi sérülés).

A neurodiverzitás fogalma hangsúlyozza az elfogadás, befogadás és támogatás fontosságát az idegrendszeri fejlődési különbségekkel küzdő emberek számára. Arra ösztönzi a társadalmat, hogy olyan környezetet teremtsen, amely befogadja és segíti az emberek agyának különböző működési módjait, ahelyett, hogy megpróbálná a "normális" szűk szabványának való megfelelést erőltetni. Sőt elismeri és értékeli a neurológiailag különböző egyének sokféleségét, valamint egyedi erősségeit és perspektíváit.

A neurodiverzitás alapelve, hogy a sokféleség jó, és hogy a neurodiverz emberek úgy értékesek, amilyenek, és nem kellene erőltetni vagy kényszeríteni őket, hogy olyan terápiákon vegyenek részt vegyenek, amelyek "normálisabbá" teszik őket. Azonban ha valaki nem tud úgy működni, ahogy szeretne, vagy veszélyben van, vagy másokat veszélyeztet, az nem jelenti azt, hogy nem kell kezelést, segítséget kérnie annak érdekében, hogy gondoskodni tudjon magáról és biztonsàgos legyen a környezete és az életútja.
A segítő, támogató szolgáltatások célja az, hogy a neurodiverz emberek is minél teljesebb életet élhessenek. Ez egy olyan döntés, amit mindenkinek magának kell meghoznia, anélkül, hogy mások nyomást gyakorolnának rá abban, hogy “neurotipikus” legyen a működése. 

A neurodiverzitás felismeri, hogy a neurológiai különbségekkel rendelkező egyének értékes perspektívákkal, készségekkel és tehetségekkel járulhatnak hozzá a társadalomhoz. A neurodiverzitás a tanulási zavarok és a fogyatékosság egy olyan megközelítése, amely szerint a neurotipikusokétól eltérő agyi működés az emberi génállomány természetes variációjának tekinthető. Ez a szemlélet lehetőséget ad arra, hogy ne az érintett személy hiányosságait, nehézségeit vegyük górcső alá, hanem az erősségeire fókuszáljunk.

A munkaadó cégek közül is egyre több felismerte már az atipikus idegrendszeri fejlődésből eredő előnyöket, ezért bizonyos munkakörökre célzott toborzást végeznek és sokszor a munkakörnyezetet is igazítják az egyéni akadálymentesítés érdekében. (Az irodák tele vannak ingerekkel, szagokkal, fényekkel, beszédhanggal és más zajokkal, ezek a neurodiverz emberek számára különösen megterhelők lehetnek.)

Illetve egyre gyakoribb, hogy a nagy bevásárlóközpontok is célzottan akadály mentesítenek bizonyos időzónákat a neurodiverz emberek igényei szerint pl. zajmentes vásárlási lehetőségek bizonyos órákban. 

Ez a hozzáállás olyan inkluzív oktatási és munkakörnyezetek létrehozását szorgalmazza, amelyek megfelelő támogatást és alkalmazkodást biztosítanak, lehetővé téve a neurodivergens egyének számára, hogy boldoguljanak és kiaknázzák teljes potenciáljukat.

Fontos megjegyezni, hogy a neurodiverzitás egy társadalmi mozgalom, valamint egy fogalom a neurodiverzitás-tanulmányok területén. Megkérdőjelezi azokat az uralkodó attitűdöket és megközelítéseket, amelyek patologizálják és megbélyegzik az idegrendszeri fejlődési különbségeket, és ehelyett egy befogadóbb, tiszteletteljesebb megközelítést hirdet az emberi neurológia sokszínűségére vonatkozóan.

Ajánlott könyvek: 

Mark Hadon: A kutya különös esete az éjszakában

Dr Màté Gábor: Szétszórt elmék - A figyelemhiány zavar új gyógymódja

Steve Silberman: Neurotörzsek