#gyermekterápia #pszichológia #szülők #gyermeklélektan 

A gyermekterápia során fontos résztvevők a szülők

Amikor eljön egy család a pszichológiai rendelőbe, akkor nem csupan az a cél, hogy a gyereket meggyógyítsuk, hanem egy közös munka kezdődik el. A közös munkában a gyerek, a szülő és a gyermek pszichológus együttműködése is szükséges.

A szakember rendelkezik egy általános tudással, tapasztalattal hasonló korú gyerekekről, és azzal az előnnyel, hogy kívülről lát rá a család helyzetére. A pszichológus sok esetben pszichoedukàcióval segíti a szülőket abban, hogy milyen életkorban milyen lelki fejlődésen megy keresztül a gyermek, és bizonyos tünetek mit jelenthetnek. Azonban  a gyermeket mindig a hozzá legközelebb álló felnőttek, a szülők, nagyszülők, pedagógusok, edzők ismerik a legjobban. A pszichológus feladata, hogy az első interjúk során megfelelő strukturált vagy félig strukturált kérdésekkel segítse a szülőket a jobb megértésben, az anamnézisfelvétel egy átfogó képet ad a gyermek fejlődéséről és az eddigi életútjàról. 

Ahhoz, hogy a szülők ne félve jöjjenek az első interjúra, érdemes tisztàzni, hogy a pszichológus nem “megmondó ember” és nem is bíró, hogy keresse, ki a hibás, vagy hogy megítélje, milyen nevelési hibák miatt van valamilyen problémája a gyereküknek. A pszichológus mindig elfogadó attitűddel rendelkezik és a családdal együttműködve keresi meg a lehető legjobb stratégiákat a gyógyuláshoz, változáshoz. Időnként előfordul az is, hogy már a szülőkonzultàciók után beindul egy változás a gyermek életében. Az elsődleges cél, hogy a gyermek és a családja megfelelően, egészségesen tudjon működni. 

Hogyan is néz ki a közös munka:
 

14 éves kor alatti gyereknél azt kérjük, hogy csak a szülők jöjjenek el egy vagy kettő beszélgetésre. Ilyenkor zavartalanul lehet beszélgetni a gyermek illetve a család “megszületésének” történeteiről. A panaszokról, és itt már kialakul egy együttműködő kapcsolat a pszichológus és a szülők között a gyermek érdekében. (Fontos megjegyezni, hogy a gyermeket soha nem beszéljük ki a feje felett, ha ő is jelen van, akkor őt kérdezzük, de mindenképpen résztvevőként vonjuk be a beszélgetésbe.)
Gyakran a szülő a beszélgetések nyomán másképp tud a gyermekére nézni, egy külső szakember attitűdje által nagyobb elfogadással tud felé fordulni, így erre az apró változásra a gyermek is reagálni fog. 

Az első interjúk után 3-5 alkalommal találkozunk a gyerekekkel. Ez egy ismerkedős szakasz, amikor tulajdonképpen a diagnosztikai tesztek, kérdőívek felvételére is sor kerül, a kötetlen játék, rajzolás, beszélgetések mellett. 
Ezután visszajelzés következik a szülőknek a tapasztalatokról, illetve újabb közös gondolkozásba kezdünk a femerülő kérdések mentén. Sok esetben a diagnosztikus szakaszban is előfordulnak terápiás hatások.  

A gyermekkel való terápiának végig fontos résztvevői a szülők. A szülő, a család a gyermek elsődleges környezete, a családot egy dinamikus rendszerként tekintjük a pszichológiában. Amikor ennek a rendszernek bármelyik tagja változik, az hat valamilyen módon a család minden tagjára.

A család rendszerszemléletű megközelítése szerint, ha már csak az egyik szülő önismereti munkába kezd és változtat az életén, foglalkozik valamilyen módon a lelkével, az hatni fog a gyerek lelki egészségére is.
 

Például:

- Ha a szülők megtanulnak relaxálni, ez többféle csatornán keresztül segíteni fog a gyereknek is ellazulni. Anélkül, hogy direkt módon bármit csinálnánk a gyerekkel.

- Nagy segítség a gyermekünknek, ha megtaláljuk az utakat saját szorongásunk kezelésére, és ezáltal a szorongás egyre kevésbé irányul a gyerek felé. (Mert hat rá a szorongásunk, akkor is, ha "nem mutatjuk")

- Megtanuljuk valóban látni gyermekünket, ahelyett, hogy a félelmeink, a társadalmi nyomások (iskolai jelzések), saját gyerekkori élményeink... befolyásolnák, hogy mit veszünk észre, és hogyan reagálunk.

Henning Köhler antropozófus gyógypedagógus nagyon szépen megfogalmazott gondolatai mentén néhány gyakorlatban megvalósîtható feladat: 

- Az első feladat, amit a szülőktől kérni szoktam, az a megfigyelés. Mielőtt bármit tennénk, érdemes alaposan, új szemmel, új szempontokkal a fejünkben megfigyelni gyermekünket. És ezt bizony gyakorolni kell. Mert nagyon nehéz úgy nézni a gyerekünkre, hogy félretegyük a feltételezéseinket, értékítéleteinket. Ne legyen a fejünkben a megfigyelés közben szemrehányás, elemzés, vagy a jövőre vonatkozó következtetés.

Eredeti cikk forrása: 

Falus Judit https://gyogyhirek.hu/szulok-es-pszichologus-kozos-munkaja/

Felhasznált irodalom:

1. Köhler, Henning (2014): Rossz gyerekek pedig nincsenek, Szépnap könyvek, Szeged

2.Köhler, Henning (2009): Félénk, szomorú és nyugtalan gyerekekről, Szépnap Kiadó, Szeged